Utazás a borkán mélyére

2020. 11. 26. 22:10

Soha ne mondd, hogy soha, ahogy azt sem, hogy már véget ért az eltevések szezonja. Antal Erika ezúttal zakuszkái, savanyúságai és egyéb kamrakülönlegességei közé kínál betekintést.

Képünk illusztráció

 

Sohase mondd, hogy vége... dúdoltam, miközben csorogtak a könnyeim. A konyhában ültem és pucoltam a tormát, amelyből a kelleténél többet rendeltem és ha már ott volt, nem hagyhattam kárbaveszni. Így hát reszelt tormát tettünk el télire, almával szelidítettük, hogy ne csípjen annyira elviselhetetlenül.

Pedig azt mondtam egy jó hónappal ezelőtt, hogy kész, vége, az idén befejeztem az eltevéseket. Most már úgy vagyok, hogy nem mondom ezt, mert ki tudja... Mert mikor kijelentettem ezt, rögtön másnap karfiolt tettem el savanyúságnak, aztán paradicsompaprikát. Aztán ajánlottak jó árban gyönyörű rókagombát, megbízható személy szedte, tavaly is és tavalyelőtt is vettem tőle, jó volt, ma is élek.

Így megy ez a nyár óta. Igaz, hogy lekvárt és kompótot az idén nem főztem be. Mert még van a tavalyról barack és csipkebogyó, tavalyelőttről pedig eper. A tavalyi meggykompótom felforrt, lett belőle visináta, vagyis meggylikőr. Az se fogyott el még, igaz nem is ittunk belőle egy kortyot sem, pedig megszagoltam, jó az illata. Tehát az idén nem szándékoztam azzal is bíbelődni.

No de főztem egy adag vinettás, vagyis padlizsános zakuszkát. Aztán azt a kérést is teljesítenem kellett, amely Izraelből érkezett és úgy szólt, hogy legyen paszulyos zakuszka is. Mert volt a tavaly is, tavaszig várt, de aztán leálltak az Izraelbe tartó és onnan közlekedő repülőjáratok, hát azt megettük, mondván, az idén főzök újat, télire frissel várom a megrendelőmet. Most már tavaszra halasztódott a paszulyos zakuszka kóstolása és odaajándékozása, de ha kellőképpen pesszimista, vagy realista vagyok, lehet, hogy jövő ősszel megint frisset főzök és azzal várom.

Van, aki úgy szereti, ha egészben van benne a paszuly, van, aki úgy, ha előtte ledarálom. Hát jó, készült ilyen is, olyan is. Aztán olyant is főztem, amiben van padlizsán is és paszuly is. Aztán, mintha az lett volna minden álmom, hogy a fél életemet a konyhában töltsem, sült paprikásat is készítettem, abba ment padlizsán és darált paszuly is. Persze, előtte lesütöttem a paprikát, hámoztam, pucoltam, szóval elég babra volt azzal is külön foglalkozni.

Az ötféle zakuszka mellett sorakoznak a savanyú uborkáim, van ami ecetes, másik sós, vagy csípős, a paradicsompapkrika és a karfiol, a sóban eltett rókagomba, az ecetes tárkony és a tárkonyecet, a lecsó, a zöldpaszuly, a csalamádé, a csípős almapaprika ecetesen, a padlizsán lesütve. Ja és a hordós káposzta, amelyet egy új recept szerint tettem el, de nem bízom benne, hogy jól fog sikerülni. Ha nem, kimegyek a piacra karácsony előtt két nappal és veszek ott savanyúkáposztát a töltött káposztához. Ja és ott sorakozik még mindaz, amit nem én tettem el, de a termelői csoportnak köszönhetően beszereztem: paradicsomlé, gombasavanyúság, birsalmakompót, somlekvár, sültpaprika krém, fokhagymasavanyúság, sült paprika, szilvaíz pörkölt dióval, szílvaíz hagyományosan, kompótok, lekvárok, mártások.

Ezek után, gondolom, mindenki meggyőződött arról, milyen ügyes háziasszony vagyok, a konyha tündére, aki úgy forgatja a fakanalat, hogy csak na. Pedig el kell mondanom, hogy nem, egyáltalán nem így van. Amikor, nagyon régen, megálmodtam az életemet, akkor abban nem szerepelt se konyha, se kamra, se főzés, se evés. Tényleg, eszembe se jutott, hogy enni is kell, ahhoz pedig főzni, beszerezni, stb. Tudtam, hogy minden lakásnak van konyhája, de az számomra nem jelentett semmit, nem volt egy kedves hely. Naponta kikényszerítettek, hogy ebédeljek, vacsorázzak, néha meg azért, hogy kavarjam a majonézt. Azt meg nem lehetett csak úgy összevissza kavarni, hanem mindig balról jobbra, vagy jobbról balra, a lényeg, hogy a karom jól elfáradhat. Aztán, ha megvoltam, siettem is vissza a szobába olvasni, tanulni, vagy csak úgy ábrándozni.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!