Színpadon a 66. szonett

2017. 02. 12. 22:13

Felkavaró és gyönyörű, amilyen a vers maga. Shakespeare és a világ, egymásba fonódva. Kokan Mladenovic és a temesvári színművészek megrázóan mutatják, hogy bár az idők változnak, a vágyak, az érzelmek, a jóság és gonoszság örökkévalók. SIMON JUDIT írása.

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:

Az érdem itt koldusnak született

És hitvány Semmiségre pompa vár

És árulás sújt minden szent hitet

 

És Becsületet rút gyanú aláz

És szűz Erényt a gaz tiporni kész

És Tökéletest korcs utód gyaláz

És Érc-erőt ront béna vezetés

 

És Észre láncot doktor Balga vet

És Hatalom előtt néma a Szó

És Egyszerű kap Együgyű nevet

És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

 

Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:

Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

 

(Szabó Lőrinc fordítása)

A fenti szonettre alapoz a Shakespeare, Sonnet 66 előadás, így angolosan írva. Mert Shakespeare és a szerb Kokan Mladenovic a temesvári magyar színészekkel készült előadása univerzális. Olyan, mint Shakespeare, mindenkihez szól és mindenkinek tükröt tart. A kornak, amelyben élt, és amelyben élünk. Az előadás egésze olyan, mint a vers maga, feszes, tömör, többsíkú, tiszta színházi nyelven megfogalmazva, izgalmas, mégis könnyen megfejthető jelképrendszerben. Katartikus a maga egységében, kiszámítottságában, szépségében. Oratórium megrázó zenével és szuggesztív, nagyszerű koreográfiával.

Prológussal indul (Szabó Lőrinc fordítása), epilógussal zárul (egy új fordítás, vélhetően kortárs szerzőtől, mai utcanyelven) az előadás, a kettő között az elektronikusan számolt időben (az óra a minimalista díszlet része) élet, halál, szerelem, pénz, hatalom és hatalmaskodók, szolgák és szolgalelkűek, háborúk és alig-békék történnek. A vers az egyetlen szöveg, angolul és magyarul, minden sora egy jelenet, minden sora egy kor, vagy korszak, s egyben Shakespeare – hős. Othelló, III. Richard, Macbeth, Szentivánéji álom, Rómeó és Júlia, Titus Andronicus, Puck ismerősek és felismerhetők. Itt vannak, velünk élnek. Itt van Hamlet is, a koponyával, a megválaszolatlan kérdésivel.

A 20. és 21. század tragédiái, az átlagember tehetetlensége, megalkuvása, ostobasága és nagyszerűsége, a hatalmasok, hatalmaskodók, diktátorok, bankok és bankárok béklyóiban. Az élni és túlélni mibenléte, az együvé tartozás kényszere és kénytelensége, a reménytelenség és remény, a fogyó idő szomorúsága, mind benne van az egyre fogyó hatvanhat percben.

Elfogy a levegő is, a rohanásban észre sem vevődik, hogy elpusztul a környezet. Holokauszt és menekültválság, agresszió, asszonyok megalázása, Európa-léggömb, de bélyeggé válhatnak a csillagok, ha lekerülnek róla. A pusztítás és pusztulás oratóriuma lenne Mladenovic víziója, de mégsem az. Mert jön a kobold, talán Puck személyesen és szelfit készít egy szép nővel, mert az élet mégis szép, s viszi tovább a szerelem.

Fájdalmas, felkavaró és gyönyörű a temesváriak előadása. A zene, a koreográfia, a dramaturgia pontosan lekottázott, egymást és az előadást szolgálja. Mindez a nagyszerűség viszont a színészeken múlik, akik úgy tudnak jelen le
nni, mozogni, élni és átélni a színpadon, hogy egyetlen pillanatig sem engedik el a nézőt, akit a rendező belekomponált az előadásba. Merthogy rólunk szól ez az egész: jóságunkról, gonoszságunkról, életünkről, társadalmunkról, gyarlóságainkról és nagyszerűségünkről. Rajtunk múlik a lenni, vagy nem lenni. Talán megérdemeljük Shakespeare-t.

 

Temesvári Csiky Gergely Színház

Shakespeare, Sonnet 66

 

Rendező: Kokan Mladenović

Dramaturg: Góli Kornélia

Koreográfus: Andreja Kulešević

Zeneszerző: Irena Popović

Díszlettervező: Marija Kalabić

Jelmeztervező: Tatjana Radišić

Rendezőasszisztens: Szerda Zsófia

Játsszák: Aszalos Géza, Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Borbély B. Emília, Csata Zsolt, Éder Enikő, Horváth Anna, Kiss Attila, Kocsárdi Levente, Lőrincz Rita, Magyari Etelka, Mátyás Zsolt Imre, Molnár Bence, Molnos András Csaba, Simó Emese, Tar Mónika, Tokai Andrea.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!