Kiáltó szavak, pártok, paktumok
2018. 04. 25. 23:13Az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa, dr. Bárdi Nándor, előadói körútja alkalmával Szilágyi Aladár kérdéseire válaszolva vázolta fel az erdélyi magyarság két világháború közötti politikai helyzetét, a Trianon után kialakult kisebbségi magyar közösségek történetének fontosabb fázisait.
Bárdi Nándor: „A magyar államkeret elveszett, ezzel szemben viszont meg kell teremteni egy önálló, párhuzamos társadalmat” Fotó: ER-archív/Szűcs László
A beszélgetés második részét ITT olvashatják.
Javaslom, bemelegítőként ejtsünk szót egy ma már jelképesnek számító mozzanatról, a Kiáltó szó megjelenéséről. Kós Károlyék manifesztumának volt-e valamilyen közéleti hatása?
Szerintem a Kiáltó szó túl van dramatizálva a magyar eszmetörténetben. Ezt idézőjelben mondom, mert mégiscsak ez volt az első politikai röpirat, bár Bernády György már 1920-ban, a trianoni békeszerződés aláírása előtt kiadott egy ilyen emlékiratot. A lényeg az, hogy a Kiáltó szó volt az első olyan, ami kifejezetten a szervezkedésre szólít föl, miközben a Paál Árpád képviselte Néppárt már Erdély föderalizálásában gondolkodott, egy nemzeti autonómiatervet közölt. A Kiáltó szónak három szerzője van: Kós Károly, aki a címadó esszét írta, ez egy indulatos felvezető szöveg, mellette két nagyon fontos teoretikus eszmefuttatás, a Zágoni Istváné és a Paál Árpádé. Utóbbi azt taglalja, miért nem az 1849 utáni passzívizmus a megfelelő viszonyulás ebben az időszakban, és miért kellene minél hamarabb aktívnak lenni, a földreform és egyéb ügyek miatt. A magyar államkeret elveszett, ezzel szemben viszont meg kell teremteni egy önálló, párhuzamos társadalmat. Zágoni ennek a személyi kataszter-részét dolgozza ki, azt, hogy hogyan is nézhet ki egy autonómia. Ha egy kicsit távolabbról nézzük ezt az ügyet, azt kell megvizsgálnunk: ki reprezentálja 1920-21-22-ben a romániai magyarságot, hiszen nincs parlamenti képviselete, nincs parlamenti pártja. Lényegében három ilyen csoport létezett: egyrészt a tisztviselő-mozgalom, az a szellemi front, ami Budapestre volt bekötve, és az itt maradt tisztviselőket képviselte, intézte a fizetésüket, elhelyezkedésüket. Ahogy „szokott lenni” Erdély száz éves történetében: a kolozsváriak a források nagy részét fölhasználták, a többi, ami maradt, mehetett vidékre. Egyetlen intézményrendszer maradt fönn, ami átfogta az egész magyarságot: az egyház. Megindult a négy történelmi egyház között a koordináció, megalakították a felekezetközi tanácsot, létrehozták az egyházi iskolarendszert, ugyanis tudható volt, hogy az állami iskolákat átveszi a román állam, és azokat azonnal románosítja. A magyarok ekkor felekezeti iskolákat nyitnak, abban bíznak, hogy ugyanúgy, mint 1918 előtt, a nemzetiségi oktatást a felekezeti iskolákban meg lehet oldani. A két csoport, az egyháziak és a tisztviselők csoportja nagyjában átfedte egymást. Velük szemben alakult ki a sajtó. Ez azért fontos, mert Magyarországról nem jönnek a lapok, tehát az itteni nyilvánosságot saját erőből kell biztosítani, amihez a 20-as években nincsenek igazán külső támogatások. A piacról kell megélni, új újságíró garnitúra alakul ki, volt középiskolai tanárok, tanfelügyelők, alispánok, főjegyzők és mások lesznek az újságok vezércikkírói. Gyakorlatilag ők fogalmazzák meg, mit gondolnak a magyar társadalomról, ki tartozik bele a kisebbségi közösségbe. Bizonyos értelemben szembekerülnek az egyházakkal, ugyanis ezeknek az embereknek jelentős része polgári radikális, progresszív eszméket hirdet, ők már túl vannak az egyházi iskola eszményén. Szeretnének világi iskolákat létrehozni, önkormányzati alapon, csak hát erre nincs jogi lehetőség Romániában, a román többségiek óvják a meglévő intézményrendszereiket. A két világháború között egy örökös, alapos dilemma, hogy a progresszív célokért érdemes-e meghasonulnia a magyar közösségnek, érdemes-e egységet bontani a közösségen belül. A politikum folyamatosan integratív egységtörekvéseket gyakorol. Az egyik kulcskérdés éppen az, hogyan integrálódik a magyar politikai elit a romániai politikai rendszerbe. Erről a kérdésről a magyarok körében állandó vita zajlott.
Az egyik alapkérdés arról szólt, hogy egyáltalán ki tartozik a magyarsághoz?
A 18-19-es forradalmak után már nem lehetett azt mondani, hogy a parasztság, a munkásság, illetve az erdélyi magyar zsidóság ne tartozna bele. Ezen emberek révén egy újfajta társadalom felfogás jelenik meg.
Melyek voltak az első konkrét lépések az önszerveződés útján?
1921-ben hozzák létre a Magyar Szövetséget, német mintára, mert a németeknek már van egy hasonló önkormányzati testületük. Nagyon fontos, hogy a magyarok először nem pártot akarnak összehozni, hanem egy olyan intézményes testületet, ami párhuzamos intézményrendszert képez Románián belül. Népi irodákat szerveznek megyénként, próbálják becsatornázni a kisebbségi sérelmeket, a szociális problémákat és így tovább.
Egyfajta érdekvédelmet törekedtek létrehozni?
Nem csak érdekvédelemről volt szó. Egy átfogó koncepció volt ez, az autonómia kereteit próbálták alulról megszervezni. Ezt a román állam már 1921 őszére felismeri, a betiltás mögötti nyilatkozatokban román részről folyamatosan azt mondják, „nem akarunk párhuzamos államot, államot az államban a magyarok részéről.” Ezért számolják föl, és ezért adnak végül lehetőséget arra, hogy a már létező két magyar párt egyesüljön. Ez megtörténik, és a Néppártból, mely az aktivisták pártja volt, és Kós Károly, Paál Árpád és Kecskeméthy István teológus fémjelezte, illetve a Nemzeti Pártból, amit Ugron István, Jósika Samu, Gyárfás Elemér, tehát a hagyományos erdélyi elit jegyzett, ebből a két pártból jött össze végül is az Országos Magyar Párt. De míg a Magyar Szövetség döntően úgy gondolkodott, hogy kollektív módon integrálódjon a romániai magyarság, mint önálló politikai közösség a román politikai rendszerbe, az Országos Magyar Párt már arra törekedett – nem is volt más lehetősége –, hogy politikai jogegyenlőséget szerezzen. És ennek a legfontosabb eleme az volt, hogy a magyarok egyáltalán fölkerüljenek a választói névjegyzékbe. Tisztában voltak vele: ez nem megy a románok nélkül.
„A magyarok először nem pártot akarnak összehozni, hanem egy olyan intézményes testületet, ami párhuzamos intézményrendszert képez Románián belül”
Bár több román párt vetélkedett egymással a hatalmi harcban, a Magyar Párt számára a kínálat nem volt túl kecsegtető. Milyen meggondolásokból próbálkoztak partnerekre találni?
Az egyik elképzelés az volt, hogy a kormányzó Liberális Párttal kell együttműködni, mert a hagyományos szász politika – amit a magyarok mintának tekintettek a nemzetiségpolitikában – ezt csinálta.
Bernády György eleve azt képviselte, hogy mindig a kormánypárttal kell együttműködni.
A másik elképzelés arra vonatkozott, hogy a transzilvanizmus jegyében a Román Nemzeti Párttal, majd 1926-tól a Maniu-féle Parasztpárttal fogjanak össze. Ez azért volt illúzió, mert ez a párt mindig a földreformmal kampányolt, és mindenki tudta, hogy ha még egyszer földreform lesz Erdélyben, akkor kiktől vesznek el földet, ugyanazoktól, mint 1921-ben, amikor a kisajátított területek 80 százaléka magyar tulajdon volt. A harmadik változat szerint keresni kell egy olyan román pártot, amelyiknek Erdélyben nincs igazán szavazóbázisa, és ez volt az Averescu-féle Néppárt. Averescu tábornok arra várt a liberálisok váltópártjának vezéreként, hogy a király őt nevezi ki, ha a liberálisokkal sok lesz a konfliktus, ezért 1923-ban megkötött egy paktumot a Magyar Párttal. De ezt a paktumot még úgy kötötték meg, hogy az Országos Magyar Párt, ha bejut a parlamentbe – amennyiben Averescuék szervezik és nyerik meg a választásokat –, közös parlamenti frakciójuk lett volna az Aveerescu-féle párttal. Ez azonban nem jött össze éveken keresztül, hiszen 1926-ig a Liberális Párt volt kormányon. A liberálisok még 26-ban közigazgatási-helyhatósági választásokat írtak ki. A Liberális Pártnak ugyanúgy nem voltak Erdélyben szavazói, mint az Averescu-féle Néppártnak. A liberálisok kormányzásuk idején rengeteg intézkedést hoztak a magyarok ellen, oktatásügyben, egyházügyben, a közigazgatási, az egyházi, iskolai autonómia felszámolása terén. Ez a folyamat már 22-23-ban elkezdődött. Viszont nekik is szükségük volt a szavazatokra, és Bernády György révén még 1925-ben elkezdődtek a tárgyalások, 26 februárjára megegyeztek. De Brătianu úgy intézte a dolgot, hogy az anyag, a paktum szövege kiszivárogjon, és kijelentette: egy ilyen paktumot ő nem ír alá. Miközben megyei szinten már kész volt, alá is írták az egyezményt, és aszerint állították össze a választói listákat. Tehát egyszerre volt is paktum, nem is, de működött, mert a magyarokat fölvették a választói névjegyzékbe. A 49 erdélyi városból 30-ban a magyar-liberális lista győzött. Ez azt jelentette, hogy a magyar tömbterületeken magyar önkormányzat lett, a vegyes városokban pedig fele-fele arányban a liberálisok és a magyarok osztoztak a megszerzett helyeken. Csakhogy az történt közben, hogy 1926 áprilisában a király lemondatta Brătianut, és Averescut nevezte ki helyette miniszterelnökké, aki egyből parlamenti választásokat írt ki. Az Országos Magyar Pártnak lépnie kellett, s mivel már egyszer fölmondta Averescuékkal a csucsai paktumot a liberális paktum érdekében, a pártelnök, Ugron István lemondott. Helyébe Bethlen György lépett, ő kötötte meg az új paktumot Averescuval. De itt már nem egységes, közös parlamenti frakcióról tárgyaltak, csak választási koalícióról. Tehát a magyaroknak külön frakciója lett, ennek a választásnak köszönhetően tizenöt ember a képviselőházba, tizenkettő pedig a szenátusba juthatott be. Az egyik legnagyobb frakciót képezték a két világháború között.
Ez a mandátum meddig lehetett érvényes ebben a zűrzavaros korszakban?
Csak egy esztendeig, 1927-ig tartott. 27-ben újabb választásokat írtak ki, ekkor már a magyarok és a szászok indultak együtt. A nagy román pártok rájöttek, hogy a magyarokkal való együttműködés számukra „nem vezet jóra”, mert minden egyes paktumért a magyarok egyre többet követelnek, ezért megegyeztek abban, több paktumot nem kötnek az Országos Magyar Párttal. A németekkel kötött egyezmény viszont előnytelen volt a magyarok számára, mert szinte ugyanannyi képviselőt juttattak a parlamentbe. A magyarok nyolc, a németek hét képviselői helyet kaptak, miközben a magyarok kétszer annyian éltek Romániában, mint ők. Ilyen torz arányok alakultak ki. Ettől kezdve önállóan politizált az Országos Magyar Párt. Még 38-ban is született egy furcsa paktum, azt Magyarországról kényszerítették ki, egy afféle bohócjáték volt, hiszen
1938. február 10-én, délben kötötték meg Octavian Goga és Alexandru Cuza közös antiszemita pártájával, és 1 órakor már lemondatták a kormányt! Fél Románia a magyarokon röhögött, hogy politikailag milyen bénák…
Ennek az ez óra hosszat élő paktumnak a hátterében az volt, hogy Németország és a magyar diplomácia erőszakolta ki, pedig a magyar pártvezetés nem akart belemenni, azért sem, mert a román partner egy antiszemita párt lett volna, és félő volt, emiatt elvesztik a magyar anyanyelvű zsidó szavazóikat.
Végül – immár nem saját kezdeményezésre – létrejött egy sajátságos képződmény: a Magyar Népközösség…
Igen, volt még egy harmadik „eset” a két világháború között, ez a Magyar Népközösség megalakulása, ami 1939-40-ben működött, a királyi diktatúra időszakában. Ennek már felülről nevezték ki a vezetőségét, az ún. Nemzeti Újjászületési Frontnak ez volt a „magyar tagozata”. S ennek a vezetője lett Bánffy Miklós. Az ő személye egy alternatíva volt, ő „ki volt találva”, mint egykori magyar külügyminiszter, aki 1926-ban jött haza Erdélybe, célzott küldetéssel. Gyakorlatilag, amikor bejött a királyi diktatúra, akkor át tudta venni a vezetést. Ez a Magyar Népközösség nem csak egy nemzeti katasztert kezdeményezett a szomszédsági szervezetekkel, hanem az általa létrehozott szakosztályok élére a magyar progressziót emelte be. A közművelődési szakosztály élére Szász Pál került,Tamási Áron felelt az irodalomért, Kós Károly a társadalmi építésért, Vita Sándor a gazdasági ügyekért, Kemény János a színházügyért. Ez egy nagyon fontos lépés volt. A fentről létrehozott korporatív rendszerben megszűntek a pártharcok, a román pártok nem licitálhattak többé egymásra a magyarellenességben.
(Folytatjuk)
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
