„Pragmatikus ajánlattal jöttünk”

2019. 02. 20. 18:39

Január végén választották a Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártjának (PLUS) elnökévé Dacian Ciolos volt miniszterelnököt, az Európai Bizottság korábbi agrárbiztosát. A politikussal Parászka Boróka beszélgetett az új politikai mozgalomról.

 

Dacian Cioloş volt kormányfő, a PLUS politikai tömörülés vezetője    Fotó: Digi24

 

Az erdélyi magyar közbeszédben gyakran megfogalmazódó gyanú szerint azért igyekszik megszólítani a magyar szavazókat, hogy megbontsa az etnikailag egységes, vagy majdnem egységes szavazótábort. Mit tud azok számára mondani, akik a „magyar egységet” féltik?

 

Mi minden Romániában élő állampolgárhoz szólunk, aki megbízik bennünk. A választók nem tekinthetők „tömegnek”, hanem emberek, telve ideálokkal, elvárásokkal, elégedetlenséggel, tenni-akarással a többiek javára, nemzetiségre, korra való tekintet nélkül, függetlenül attól, hogy milyen vidéken élnek. Elsősorban azokat szólítjuk meg, akik elveszítették bizalmukat az eddigi politikai gyakorlatban, és új szellemiségre vágynak. Kezdeményezésünk nem etnikai jellegű, hanem elsősorban emberi. Én tudom, hogy a magyar közösség tagjai között is sokan vannak azok, akik nem mennek el szavazni, mert már nem érzik úgy, hogy bárki is képviselné őket. És ha ez így van, akkor milyen „egységről” beszélünk?

 

Erősítik a gyanút az ön politikai múltjához kötődő, a mostani kampányban felszínre kerülő információk: a PUNR-hez, a Vatra Româneasca-hoz és a szélsőjobboldalhoz kötődő viszonya a kilencvenes években. Azt nyilatkozta, azért állt kapcsolatban ezekkel a szervezettekkel, mert ott kapott lehetőséget a közéleti tevékenységre. Ez még mindig nem elégséges magyarázat arra, hogyan lehetett együttműködni a szélsőségesekkel akkor, amikor a politikai ellentétek például Marosvásárhelyen utcai harcokba torkolltak?

 

Akkori lépésemnek, a Vatra ifjúsági szervezetében folytatott tevékenységemnek nem volt semmilyen etnikai vonzata, még kevésbé politikai jellege. Sosem voltam tagja a PUNR-nek vagy más pártnak, egészen mostanig, amikor beiratkoztam a PLUS-ba. Sohasem azonosultam semmilyen szélsőségesekkel. Úgy gondolom, hogy mindaz, amit 1990 óta tettem bizonyítja: mélységesen európai vagyok, semmiképpen sem szélsőséges nacionalista. Gyermekkoromat egy Szilágy megyei, vegyes lakosságú faluban töltöttem, magyar barátokkal nőttem fel. A feleségem francia. A multikulturalitás hosszú évek óta része a mindennapjaimnak. Sosem fogom kockáztatni a becsületemet politikai játszmákban. Ragaszkodom a román kultúra és hagyomány értékeihez, amelyeket a kilencvenes években fedeztem fel, a kommunista torzításokon túllépve, de éppen ebben a szellemben nyitott vagyok felebarátaim kultúrája felé, amelyet tiszteltem és tisztelek.

 

Mi a véleménye a mai romániai szélsőjobboldalról? Számít-e arra, hogy itt is megerősödik, csakúgy, mint Európa-szerte?

 

A szélsőjobbnak semmi esélye nem lesz mindaddig, amíg mi, akik hiszünk egymásban és emberi mivoltunkban, őszinte és egyenes párbeszédet folytatunk.

 

Mit gondol a mai romániai etnikai konfliktusokról, például a nemzeti szimbólumok körüli vitákról, illetve Dan Tănase működéséről?

 

Úgy gondolom, távol állunk attól, hogy „etnikai konfliktusokról” lehessen beszélni. A községben, ahol nagyapám él, és ahol magam is gyermekkoromat töltöttem, a polgármester magyar, pedig a lakosság jelentős része román ajkú. Én ott soha nem érzékeltem etnikai konfliktust. Tavaly nyáron több rendezvényen is részt vettem Hargita és Kovászna megyében. Ott sem észleltem, hogy etnikai konfliktusokról lenne szó. Azt tapasztaltam ellenben, hogy égető szükség van a párbeszédre, a kommunikáció tereire, mind a magyarok, mind a románok esetében. Azt hiszem, hogy a nemzeti szimbólumokkal kapcsolatos viták, vagy a kérdésében említett úr cselekedetei hátterében az az érzés áll, hogy az embereket nem hallgatják meg, amikor döntéseket hoznak, vagy bizonyos döntések nem jóhiszeműek. Ez viszont nem etnikai problémákkal függ össze, hanem azzal, hogy a romániai politika elhibázott és empátia nélküli.  Ezen akarunk változtatni, ezért léptünk be a politikába.

 

Milyen intézményes garanciát nyújtana a különböző – etnikai, szexuális, vallási – kisebbségi csoportok számára? A legutóbbi, a házasság intézményéről szóló népszavazáson egyértelművé vált, nagyon feszült a társadalom, és kevés az olyan politikai szereplő, aki nyíltan állást foglal, és igyekszik intézményes, törvényes védelmet nyújtani. Ön szerint szükség van-e kisebbségi kerettörvényre, és ha igen, milyen formában?

 

A törvények betartását és az emberi méltóság tiszteletét tudjuk garantálni. Bárminemű különbségen túl. Garantálni tudjuk, hogy az ilyen érzékenységeket nem használjuk arra, hogy manipuláljunk és egymás ellen fordítsunk közösségeket, csak azért, hogy hatalomra kerülhessünk, vagy hogy megtarthassuk a hatalmat. Nem azért akarunk hatalomra jutni, hogy a saját problémáinkat megoldjuk, hanem építeni akarunk. Utakat és hidakat, szó szerint és átvitt értelemben is. Az Ön által említett védelem bizonyos kisebbségek számára nem biztosítható megfelelő módon kizárólag törvényes keretekkel, mindaddig, amíg a társadalomban fenntartják az aggresszív, megosztó, gyűlöletet szító üzeneteket. A „Rossznak” ezt a gyökerét kell kiirtani, úgy, hogy a történelem szemétdombjára küldjük azokat, akik erre építették politikai programjukat.  

 

Van-e a jellemzően gazdasági szempontból hátrányban lévő, magyarok lakta megyék számára szánt külön gazdasági, politikai programja? Hogyan egyeztetné össze az etnikai és a gazdasági szempontokat? Tud-e együttműködést, fellendülést ígérni például Székelyföld számára?

 

Van magán- és állami beruházásokat serkentő, új munkahelyeket teremtő programunk az olyan térségek számára, amelyeket eddig a megfelelő infrastruktúra hiánya, a politikai érdektelenség vagy más okok miatt elhanyagoltak. Sajnos Hargita és Kovászna megyét is elkerülték az ilyen beruházások, az Ön által korábban említett „etnikai egység” dacára, amellyel ezt a régiót politikai szempontból kezelték. Pragmatikus és realista a hozzáállásunk. Ha Szeben vagy Fehér megyében lehetséges volt, akkor Hargita és Kovászna megyében is lehetséges, amennyiben képesek leszünk kilépni a mentális elszigeteltségből.

 

A román-magyar államközi viszony évek óta konfliktusokkal terhelt, megszűnt a közös kormányülések gyakorlata. Milyennek látja a diplomáciai kapcsolatokat, hogyan kellene ezeken változtatni?

 

Ha szakítunk a politikai képmutatással, illetve a kisebbrendűségi vagy felsőbbrendűségi komplexusokkal, minden feltétel adott ahhoz, hogy jó szomszédi viszonyt építsünk. Pragmatikusan, a közös érdekeket követve. De ennek az a feltétele, hogy a populizmust hagyjuk a határnál, amikor hivatalos vagy magánlátogatást szervezünk a szomszédainknál.

 

Több korrupciós ügy is indult romániai magyar politikusok ellen: az Olosz és a Markó ügy vádlottja is elhagyta az országot. Horváth Anna ügyében is többször felmerült, hogy a korrupcióellenes eljárásnak etnikai színezete van. Kisebbségi szervezetek, ileltve ezek tagjai esetében hogyan egyeztethető össze a méltányosság és az átláthatóság?

 

A korrupciós ügyek vizsgálata román állampolgárok ellen indult, a nemzetiségüktől függetlenül, azok ellen, akiknél megalapozott volt a törvénysértés gyanúja. Még súlyosabb, ha az érintett  emberek politikusok, vagy politikai kinevezéssel kerültek magas beosztásokba. Ilyen vizsgálat román politikusok ellen is indult, és nem hiszem, hogy helyes a nemzetiséget vagy a politikusi státust kifogásként felhasználni. Az igazságszolgáltatásnak függetlenként, politikai befolyástól mentesen kell elbírálnia minden esetet.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!