Színházi tavasz Szatmáron

2018. 05. 06. 22:23

A Maszín – vállalásához híven – április végén megszervezte a I. Mafeszt-et, melyen a fiatal szervezet tagszínházai mutatták be kedvenc előadásaikat, színészei vettek részt workshopon, jó szakmai vitákon elemezték a produkciókat, vagy csak jókat beszélgethettek egymással. Simon Judit szubjektív szatmári beszámolója.

A szakmai beszélgetések kellemes helyszíne: a színházi büfé

 

Kezdjük a betűszók megfejtésével: a Maszín az anyakönyvben, azaz a bírósági bejegyzésben Magyar Színházi Szövetség néven szerepel. Tavaly júniusban alakult, öt színház az alapító tagja: a nagyváradi Szigligeti, a temesvári Csiky Gergely, a szatmári Harag György Társulat, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor, az Aradi Kamaraszínház. A megalakulásról annak idején írtam itt az erport.ro oldalon, úgyhogy most csak röviden annyit, hogy számos „öreg” szervezet nem dolgozott annyit évtizedek alatt, mint a nem egészen egy éves Maszín. Továbbképzéseket szerveztek a világosítóknak és hangmestereknek, ugyanis ezeket a szakmákat nem oktatják nálunk. Hamarosan megjelenik szakkönyv is a fénymestereknek, és a hangfelelősöknek is készül tananyag. Amikor a csíkszeredai önkormányzat felelőtlenül tönkre akarta tenni a Játékszínt és a Figura Stúdiót, a szövetség nyílt levélben tiltakozott, melyet más színházak, értelmiségiek, művészek is alá

írtak. Nem sok, de valami foganatja látszani tűnik.

Szatmárnémetiben, ahol a szövetség ötlete is megfogant, néhány hónappal ezelőtt a vezetők konszenzussal eldöntötték, fesztivált szerveznek a tagszínházak részvételével. Tájainkra nem jellemzően az elhatározást tett követte, így létrejött a Mafeszt, amit lehet magyar színházi fesztiválnak nevezni, de nem muszáj. A betűszó pont megfelel a találkozó hangulatának.

A színházak azt az előadásukat hozták el, amelyről úgy gondolták, szeretnék megmutatni a szatmári közönségnek, a kollégáknak és a sajtónak. Azok az intézmények, ahol bábszínház is működik, két vagy több előadással érkeztek.

Fesztivált szervezni nem könnyű, s tegyük hozzá, főleg nem olcsó mulatság. Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti vezetője, a Maszín ügyvezető elnöke elmesélte, hogy a fogadó színház a szállást és az étkezést biztosítja, a társulatok önköltségen jönnek, azaz nem kérnek pénzt sem útiköltségre, sem az előadásokért, igaz, terembért sem kell fizetniük. A Harag György Társulat önerőből szervezte meg a fesztivált, egyetlen petákot sem kaptak sehonnan. Ráadásul rövid idő állt rendelkezésükre a szervezéshez, úgyhogy a bevételek meg sem közelítik a költségeket. Rámegy minden pénzük, de megéri.

Az ügyvezetőtől tudtam meg azt is, hogy a Mafeszt vándorfesztivál, azaz minden alkalommal más tagszínház lesz a házigazda. Ha kedvező a csillagok állása, a következőt Nagyváradon tartják, a Szigligeti Színház lesz a házigazda.

Az ötök elképzelései között az is szerepel, hogy a Mafeszt ne arról szóljon, hogy a társulatok jönnek, játszanak és még aznap este hazamennek, hanem az előadásokban fellépők maradjanak a fesztiválon, láthassák egymás produkciót, beszélgessenek, ismerkedjenek más városbeli kollégáikkal. Az idén ez csak részben valósult meg, de legalább egy előadást látott minden társulat a sajátján kívül.

Akik maradtak a workshopokon, azok többet is, teszem hozzá. Három csoportban tartottak gyakorlati foglalkozást a fesztivál ideje alatt: néptánc, animáció és fizikai humor, valamint színészmesterség.

Délelőtt és kora délután báb- és gyermekelőadásokra várták a nézőket. Én közben a Köllő Kata kritikus vezette szakmai beszélgetéseken vettem részt koradélután, délelőtt pedig színészekkel beszélgettem, mert nem kellett rohanniuk, továbbá sajtós kollégákkal, akik különböző városokból érkeztek.

Tény, hogy minden színház hozott báb- vagy ifjúsági előadást is. A Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese is fellépett a nagyszerű, felnőtteket és gyerekeket egyaránt elbűvölő VANmeSE című táncszínházi előadással (rendező: Foltin Jolán).

Esténként jobbnál jobb produkciók várták a nézőket, akik sajnos elég kevesen jöttek. A rövid idő miatt nem lehetett kellőképpen meghirdetni, bérleteket árusítani a hat felnőtt és számos gyermekelőadásra.

A színészi játék teszi emlékezetessé az udvarhelyiek Vişniec-előadását

 

Pedig a Mafeszt programjában szerepelt két olyan előadás is, melyet beválogattak a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjába. Egyik a váradiaktól a Kaukázusi krétakör, melyet Anca Bradu állított színpadra. A másik az udvarhelyi Tomcsa Sándor színház Migránsoook előadása Zakariás Zalán rendezésében. Előbbiről már beszámoltam az Erporton, úgyhogy Matei Vişniec darabjának színpadra állításáról mondok pár szót. A művet Bereczki Ágota dramaturg fordította, néha tükörben, viccesek lettek a román nyelvű kifejezések szó szerint lefordítva. A fordítás is egy szakma, csak mondom. Vissza az előadáshoz. A rendező nem túl eredeti ötletként a színpadra ültette a nézőket és a nézőtéren is folyt játék, valamint mi, a közönség mindannyian migránsok voltunk az előadás alatt. Azaz vagyunk Vişniec szerint. A darab aktualitást dolgozz fel, a 2015-ös menekültáradatot. A szöveg határozott ítéletet mond az embercsempészekről, a szerv- és emberkereskedelemről. A csempészek, kereskedők kihasználják a menekültek tudatlanságát és kiszolgáltatottságát, Európa pedig nem tud mit kezdeni a migráció jelenségével. Szóval Vişniec zúdít hideget-meleget Európára, az Unióra, de az integrálódni nem hajlandó menekülteket sem kíméli. A hideg-melegből az előadásban langyos lett, mintha a rendező nem mert volna állást foglalni. Pedig ez olyan állásfoglalós darab, azért sem nagyon szeretem. Az előadást a nagyszerű színészi játék mentette meg.

Egy másik Vişniec-darab a vásárhelyi színisek felolvasásában

 

A Mafesztre megérkezett a Marosvásárhelyi Havi Dráma is, azaz a felolvasószínház, és vele a másik Vişniec-darab: III. Richard betiltva, avagy jelenetek Meyerhold életéből. A játék az úttörő orosz rendező már a szovjet diktatúrával küzdő időszakából mutat meg pillanatokat, amikor III. Richard előadására készül és hadakozik a cenzúrával. A Shakespeare-hős is megjelenik, mintegy támogatja, hogy létrejöhessen az előadás. Lényegében a diktatúra és a politika beavatkozása ellen emel szót. Fájdalom, a marosvásárhelyi színi egyetem hallgatói még nem érettek meg ennek a szövegnek az előadására.

A temesvári Csíky Gergely Színház a Shakespeare, Sonnet 66 előadásukat hozták a fesztiválra (rendező Kokan Mladenovic), erről is írtam már bővebben az Erport.ro-n, amint az aradiak hat évvel ezelőtt bemutatott Rudolf Hess tízparancsolata című előadásról is (rendező: Tapasztó Ernő) az Erdélyi Riportban.

A szatmárnémeti Harag György Társulat a fesztiválon búcsúztatta a Bocsárdi László által színpadra állított, nagysikerű Tévedések vígjátékát, melyről szintén beszámoltam.

Több okból is máris szerettem a Mafesztet. Az egyik ok, ami minden szatmári színházi seregszemlére érvényes, az a kedvesség és odafigyelés, amivel a vendégeket kitüntetik. A másik, hogy nincs rohanás egyik előadásról a másikra, a szakmai beszélgetéseket a remek büfében tartják, és a színházak legjobb előadásaikat hozták el. Nem utolsó sorban azért is kellemes volt az első Mafeszt, mert tavasz van, napsütésben lehetett járkálni. Rájöttem, eddig mindig zimankós, téli időben fordultam meg a szatmári színházban.

Mindent összeadva jól indul a fesztivál, újabb komoly, de nem komolykodó seregszemlét jegyzünk fel a naptárba. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!