Fiatalok a Holnaputánban
2018. 04. 04. 21:45Klasszikus és kortárs művek ifjú alkotók elképzelésében, workshop, kiállítás, főiskolások és neves művészek léptek színpadra Nagyváradon a HolnapUtán fesztiválon. A Szigligeti Színház hatodszor szervezte meg a fiatalokra összpontosító találkozót, amely évről-évre jobb, izgalmasabb. Simon Judit beszámolója.
A két szakmai beszélgetés egyike a páholyelőcsarnokban
Impozánsak a számok is, melyeket a Szigligeti Színház ismertetett: a HolnapUtán fesztivál huszonhat programján két ország több mint háromszáz meghívottja, köztük hetven színis hallgató, és csaknem 2500 érdeklődő vett részt, tizenhat erdélyi egyetemista – leendő színészek, dramaturgok, rendezők a színház vendégei voltak a fesztivál idején. Hárman blogot írtak, jó volt olvasni Sebesi István, Becsey-Imreh Noémi és Brassai Eszter írásait, a színisek worshopoztak, azaz drámagyakorlatoztak a Drámázat debüt-díjas előadás színpadra állítására pályázó két rendezőhallgatóval. Abai Szabó Tamás és Bélai Marcel a Szentivánéji álom mesteremberek jelenetét dolgozták fel. Akik látták a performance-t, azt mesélték, nagyszerűen sikerült.
Boros Kinga, a Színház folyóirat szerkesztője, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója vezette a két szakmai beszélgetést. Az elsőn a fiatal dramaturgok, a másodikon az alig végzett rendezők vallottak munkájukról, lehetőségeikről és nem utolsó sorban arról, hogy ők hogyan képzelik a jövő teátrumát. Közülük néhányan továbbra is az intézményesített színházat vélik megfelelőnek, mások a független társulatokban, a projektszínházban hisznek.
A HolnapUtánt a sokoldalú, tehetséges Ozsváth Zsuzsa költő, festő, a Liliput Társulat irodalmi titkárának Meanwhile című kiállításával nyitották.
Tavasz, Csetepaté, Karácsony
Egy fesztiválom érdekesek ugyan a szakmai programok és workshopok, de a színház mégiscsak az előadásokról szól. Szerintem. Kicsit úgy vagyok ezzel, mint a színésszel és a büfészínésszel. Előbbi a színpadon alkot, utóbbi féldeci mellett fejti ki, hogyan kell játszani.
A nagyváradi seregszemlén sokkal több jó produkciót láttam, mint gyengét, ami arra enged következtetni, hogy a hazai és magyarországi egyetemeken tehetséges emberek tanulják a mesterséget. Arról sem kell viszont megfeledkezni, hogy a tehetséges fiatal rendezők a kőszínházakban nagyszerű színészekkel dolgozhattak, akik olykor színpadi jelenlétükkel is „megmentik” a produkciót.
Az első nap a Szigligeti Színházé volt. A házigazdák a Kapufa és öngól előadást játszották. A darab szerezője, Körmöczi-Kriván Péter ezzel a darabjával nyerte el a már említett Drámázat pályázat debüt díját, és Tasnádi-Sáhy Péter rendező is versenyen szerezte meg a színpadra állítás lehetőségét. Egy tinédzser élete és halála lehetne az előadás alcíme, egyesek a 21. századi Pál utcai fiúkként értékelték. Az előadásról, a bemutatót követően részletesen is beszámoltam az erport.ro hasábjain, ugyanitt elemeztem a Nagyvárad Táncegyüttes a Szabó T. Anna meséje alapján készült Senki madara táncelőadást, melyet Tóth Tünde állított színpadra és a Brugós Sándor Csaba, Györfi Csaba, Tőkés Imola hármas koreografálta.
A kolozsvári Váróterem Projekt független színház Liget című posztdramatikus előadását Botos Bálint állította színpadra. A várakozások ellenére a produkció alig haladta meg az amatőr szintet. A közhelyes szöveg és rendezés közepette igazából a zene haladta meg a középszert, de ez sem tudta megmenteni az unalomtól a produkciót.
Albert Camus Félreértés című művét Czvikker Katalin dramaturg és Györfi Csaba koreográfus-rendező alakította mozgásszínházi előadássá, Otthon címmel. A budapesti Duna Táncműhely előadása a mitológiát is segítségül hívja az otthontalanság, a visszatérés drámájának megfogalmazásához.
Frank Wedekind A tavasz ébredése című drámájával érkezett a fesztiválra a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. Az előadás Horváth Anna első rendezése, melyben a főszerepeket főiskolások játsszák. Temesváron volt szerencsém látni már e számomra didaktikus előadást, és bevallom, akkor sem tetszett.
Felállva tapsolta a váradi közönség a szentgyörgyiek előadását
A fesztivál fénypontja a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Chioggiai csetepatéja volt. Goldoni komédiáját Sardar Tagirovsky állította színpadra humorral, korabeli zenével idézve a 60-70-es „békebeli” éveket. Szerelem, félreértések, kibékülések, olaszul elhangzó slágerek (feliratozott fordítással) némi szellemes szövegváltoztatással, élő zenével, fergeteges színészi játékkal. A rendező hagyta „lubickolni” a színészeiket szerepeikben és komédiázásban. Jól tette. A közönség vastapssal, felállva honorálta a produkciót.
A magyarországi színházi világ új felfedezettje, Székely Kriszta állította színpadra Ibsen darabját, Nóra – karácsony Helneréknél címmel, parádés szereposztásban (Ónodi Eszterrel a címszerepben). A budapesti Katona József Színház számos díjjal kitüntetett előadása a mai kornak megfelelően tesz fel kérdéseket a nő-férfi kapcsolatról, családról, pénzről, elvárásokról. Tiszta, okos, jól komponált előadás, de sokkal „jólfésültebb”, mint amilyenekhez mostanság hozzászoktunk az erdélyi magyar színházakban.
Jelenet a Katona József Színház Nórájából
Övék volt a tér
Izgalmas, ahogy a fiatalok tanáraik, rendezők vezényletével közelítenek a klasszikusokhoz. A fesztiválon ugyanis két Bánk bán, két Ahogy tetszik és egy Rómeó és Júlia szerepelt. Utóbbi három Shakespeare mű közül kettőt a kolozsvári BBTE színészhallgatóival állította színpadra Keresztes Attila (Ahogy tetszik, Rómeo és Júlia), a budapesti Színház- és Filművészeti Egyetem Ahogy tetszik előadását ifj. Vidnyánszky Attila rendezte.
A kolozsvári előadások a szövegre, a budapesti a játékra helyezte a hangsúlyt. Utóbbit, minden hibája ellenére jobban élveztük.
Kép a vásárhelyi színis hallgatók nonverbális előadásából
Mindkét Bánk bán feldolgozás osztálytermi előadás, azaz diákoknak készült. A Bánk bán? Jelen! címűt Visky Andrej rendezte a kolozsvári színészhallgatókkal, míg a Bánk bán misszió címűt Vidnyánszky Attila állította színpadra a kaposvári színisekkel. Finoman fogalmazva is másképpen látják ezt a nemzeti drámának is nevezett darabot a fiatalok, kevésbé unalmasan és hosszasan, lendületesen, sok zenével játsszák a történetet.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem nonverbális előadást hozott a fesztiválra. Bruno Schulz Augusztus című színművéből készült produkciót Balázs Zoltán rendezte.
A találkozó minden napját koncert zárta, fellépett többek között a váradi színészzenekar és a Columbo’s wife csapat.
A nagyváradi Szigligeti Színház HolnapUtán fesztiváljáról szóló beszámoló nem lenne teljes, ha kihagynám a nagyszerű szervezést. Dicséret illeti a háttérben dolgozó irodalmi titkárságot, fordítót, sajtóst, szervezőket!
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!