Simon Judit: Oltás után, szabadon 4.

Hiányzik a naplóírás. Az elmúlt közel másfél évben megszoktam, hogy nem csak szűk baráti körömmel, hanem ismerőseimmel, ismeretlenekkel is megosszam a gondolataimat. Hiányoznak a visszajelzések, az okos és néha oktalan megjegyzések. A hiányt, mint tudjuk, pótolni kell. Megírom hát a visszatérésem napjait az életbe. Tartsanak velem, hátha a beszámolók, hozzászólások, történetek nyomán kiderül, miért más ez az élet, mint az azelőtti. 

Váradtól Váradig a szatíra útján 28.

Úgy tartja a mondás, hogy a világ két táborra oszlik, váradiakra és nem váradiakra, de a váradiak vannak többen. Kiskamaszként mentem el a szüleimmel, hosszú utat tettem meg, orvos vagyok, néhány éve írni kezdtem. Várad szellemisége, könnyedsége sok évtized után is él bennem. Talán akkori környezetem, talán a város sajátos humora, a bohém szecesszió fordított a szatíra felé. Svájcban élek, német nyelven írok, németül gondolkodom, de régi vágyam anyanyelvemen közölni, mert Váradot igazán megérteni csak magyarul lehet. Többé-kevésbé rendszeresen, folytatásokban jelentkezem életem néha igaz, néha majdnem igaz történeteivel. A humort hívom segítségül, hogy elkísérjen időben és térben Váradtól Váradig. Bíró Péter sorozatának huszonnyolcadik része.

Kortárs klasszikusunk: Székely János

Pénteken este hattól a nagyváradi Bunyitay könyvtárban Albu-Balogh Andrea tart előadást Székely János íróról.

Simon Judit: Oltás után, szabadon 3.

Hiányzik a naplóírás. Az elmúlt közel másfél évben megszoktam, hogy nem csak szűk baráti körömmel, hanem ismerőseimmel, ismeretlenekkel is megosszam a gondolataimat. Hiányoznak a visszajelzések, az okos és néha oktalan megjegyzések. A hiányt, mint tudjuk, pótolni kell. Megírom hát a visszatérésem napjait az életbe. Tartsanak velem, hátha a beszámolók, hozzászólások, történetek nyomán kiderül, miért más ez az élet, mint az azelőtti. 

Váradtól Váradig a szatíra útján 27.

Úgy tartja a mondás, hogy a világ két táborra oszlik, váradiakra és nem váradiakra, de a váradiak vannak többen. Kiskamaszként mentem el a szüleimmel, hosszú utat tettem meg, orvos vagyok, néhány éve írni kezdtem. Várad szellemisége, könnyedsége sok évtized után is él bennem. Talán akkori környezetem, talán a város sajátos humora, a bohém szecesszió fordított a szatíra felé. Svájcban élek, német nyelven írok, németül gondolkodom, de régi vágyam anyanyelvemen közölni, mert Váradot igazán megérteni csak magyarul lehet. Többé-kevésbé rendszeresen, folytatásokban jelentkezem életem néha igaz, néha majdnem igaz történeteivel. A humort hívom segítségül, hogy elkísérjen időben és térben Váradtól Váradig. Bíró Péter sorozatának huszonhetedik része.

Galíciától a Garda-tóig – Szalontán

Dánielisz Endre irodalomtörténész, helytörténész, tanár legújabb, Galíciától a Garda-tóig című könyvét mutatjuk be a szerző szülővárosában, Nagyszalontán június 10-én 18 órától a Magyar Házban (Kossuth u. 16.).

Simon Judit: Oltás után, szabadon 2.

Hiányzik a naplóírás. Az elmúlt közel másfél évben megszoktam, hogy nem csak szűk baráti körömmel, hanem ismerőseimmel, s ismeretlenekkel is megosszam a gondolataimat. Hiányoznak a visszajelzések, az okos és néha oktalan megjegyzések. A hiányt, mint tudjuk, pótolni kell. Megírom hát a visszatérésem napjait az életbe. Tartsanak velem, hátha a beszámolók, hozzászólások, történetek nyomán kiderül, miért más ez az élet, mint az azelőtti. 

Holnap könyvek a Bánffy-palotában

Június 3-6. között, csütörtöktől vasárnapig tartják a Bánffy-palotában a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét rendezvényeit, továbbá a könyvvásárt, ahol a Holnap Kulturális Egyesület és az Újvárad folyóirat standját is megtalálhatják.

Simon Judit: Oltás után, szabadon 1.

Hiányzik a naplóírás. Az elmúlt másfél évben megszoktam, hogy nem csak szűk baráti körömmel, hanem ismerősökkel, ismeretlenekkel is megosszam a gondolataimat. Hiányoznak a visszajelzések, az okos és néha oktalan megjegyzések. Az online lét. A hiányt, mint tudjuk, pótolni kell. Megírom hát visszatérésem napjait az életbe. Tartsanak velem, talán a történetek és hozzászólások nyomán kiderül, miért más ez az élet, mint az azelőtti.

Nagyváradi állami diszharmónia

„Nem túl szívderítő látni, hogy a magyar kulturális intézmények, a művészek, írók, zenészek többszörösen is kiszolgáltatott helyzetben vannak, rossz kompromisszumokra kényszerítettek. Mindezt meggyengült hátországgal, szinte kizárólag abban a közegben bíz(hat)va, azok kiállására számítva, akikért dolgoznak, akikért alkotnak. Ameddig hagyják őket.” Szűcs László írása a nagyváradi filharmónia kommunikációs újításáról.  (Frissítve!)